2017. szeptember 6., szerda

Tábornyitó szentmise homíliája

Az úszó vébé szlogenje: a víz összeköt.

Sok minden összeköt: családi és rokoni kötelékek, baráti, munkatársi, iskolai szálak.

Ma itt bennünket: Krisztus szeretete. Ezt a köteléket szeretnénk ebben a táborban erősíteni.

Olyan az életünk, amilyenek a kapcsolataink.

Ahogy egy családon belül is konfliktusok, meg nem értések keletkezhetnek, hiányzik a tolerancia, az ok a kapcsolataink minőségében rejlik. Az embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunk minőségéről van szó.

Kapcsolatainkra folyamatosan, minden életkorban tudatosan figyelni kell!

Amikor egy alkalommal Jézus tanítványai és az őt körülvevő emberek körében tanított. Jézus anyja és rokonai elmentek érte: "Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled." De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." (Mt 12,46-50)

Jézus ma ránk mutat: Ezek az én anyám és testvéreim, akik teljesítik mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.  (vö. uo.)

A krisztusi közösség SZENTSÉGI VALÓSÁG (vö. LG 1). Miért? Mert a tagok kölcsönös szeretete által maga Krisztus jelenik meg a benne: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). A krisztusi közösség azért tud ISTEN JELE lenni, mert jelen van benne Krisztus.

Tényleg jelen van Jézus?


Jézus két szempontot említ, mint a krisztusi közösség feltételét: 1. hogy akik összejönnek, legyenek egyek Istenben "Legyenek egy mibennünk" (búcsúbeszéd - Jn 17,21), 2. és hogy Jézus "nevében" jöjjenek össze (Mt 18,20).

ad 1. Kik "egyek" Istenben? – Jézus a hívek egységének megvalósulását a Szentháromság egységéhez hasonlítja: "Legyenek mindnyájan egy, amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egy mibennünk..." (Jn 17,21) – mondja. A Szentháromság belső életének titka az „adás”, a szeretet. Krisztus erre tanította az embereket és azt mondta, aki ennek megfelelően él – aki szeretetben él -, az Istenben él és Isten él benne (vö. Jn 14,23; Jn 4,16). Minél teljesebben él két emberben ugyanaz az egy Isten, annál tejesebben egyek Istenben, annál jobban megvalósul Jézus vágya: "legyenek ők egy mibennünk".

ad 2. Kik jönnek össze Jézus "nevében"? – Jézus nevében összejönni azt jelenti, hogy Jézus lelkülete van bennünk, azaz úgy próbáljuk szeretni Istent és embertársainkat, ahogyan Jézus szeretett. A jézusi emberszeretet alaptörvényét ő maga fogalmazta meg: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). Ha ebben a szeretetben jövünk össze, akkor Jézus ott lesz a közösségünkben.

Konkrét célt tűzünk magunk elé. "Ne féljetek!" Egy közösség a célért való munkálkodás közben sokféle emberi eszközt felhasznál (sport, kirándulás, beszélgetés, de nem szabad elfelejteni, hogy a krisztusi cél nem érhető el csupán természetes eszközökkel. Mindig megvan a veszélye annak, hogy a közösség tagjai között a célért való munkálkodás közben előbb-utóbb véleménykülönbségek lépnek föl, feszültségek, szakadások támadnak: hiszen a célhoz vezető utat különbözőképpen el lehet képzelni. És ha a feszültségek szeretetlenséget szülnek, a közösség megszűnik szeretetközösséggé lenni, következőleg nem tud már Isten jelen lenni. – Fontos, hogy egy szép cél érdekében legyünk együtt.  De nem az általunk kitűzött cél a legfontosabb, hanem a Jézus által kitűzött cél: – hogy EGYEK LEGYÜNK és JÉZUS KÖZÖTTÜNK LEHESSEN.

Feltétele: Ajándékozó magatartás – Nem a másiktól való elvárás motivál, hanem kialakul az ajándékozás magatartása.

"A szeretet több, mint az én igazságom" – Ez azt jelenti, hogy képesek leszünk arra, hogy szükség esetén – az egyetértés fenntartásának kedvéért – lemondjunk saját akaratunkról, ugyanis "a szeretet több, mint az én igazságom, és az egység értékesebb, mint az én okosságom". (vö. Tomka Ferenc)

Ha készek vagyunk arra, hogy lemondjunk mások kedvéért saját akaratukról, akkor lehet igazában „sikeres” ez a tábor. Krisztus erejében leszünk képesek arra, hogy lemondjunk saját elképzeléseinkről mások kedvéért – és tegyük a szeretet szabadságában.

Együtt létünk mottója: Ne féljetek! Mitől ne féljünk?

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott. Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen. Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett. De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen. Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett és este lett. Ám az este nem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő Istent kérte, hogy csodát tegyen. Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett.

A fa egyik vastag benső ágán, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.
Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez. A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes. Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

Életem ott van Isten tenyerén,
Azért nem félek én, bármi fáj nekem,
Mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj veszély,
Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én:
Az Isten tenyerén?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése