2017. szeptember 8., péntek

Előadások

Itt láthatók vágatlanul a nagytábor előadásai. Ha éppen gyerekre vigyáztál, vagy csak újra meghallgatnád...

Csókay András
Wilde György
Csépányi Gábor
Balczó András

Tolner Imre felvételei.

2017. szeptember 6., szerda

Tábornyitó szentmise homíliája

Az úszó vébé szlogenje: a víz összeköt.

Sok minden összeköt: családi és rokoni kötelékek, baráti, munkatársi, iskolai szálak.

Ma itt bennünket: Krisztus szeretete. Ezt a köteléket szeretnénk ebben a táborban erősíteni.

Olyan az életünk, amilyenek a kapcsolataink.

Ahogy egy családon belül is konfliktusok, meg nem értések keletkezhetnek, hiányzik a tolerancia, az ok a kapcsolataink minőségében rejlik. Az embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunk minőségéről van szó.

Kapcsolatainkra folyamatosan, minden életkorban tudatosan figyelni kell!

Amikor egy alkalommal Jézus tanítványai és az őt körülvevő emberek körében tanított. Jézus anyja és rokonai elmentek érte: "Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled." De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." (Mt 12,46-50)

Jézus ma ránk mutat: Ezek az én anyám és testvéreim, akik teljesítik mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.  (vö. uo.)

A krisztusi közösség SZENTSÉGI VALÓSÁG (vö. LG 1). Miért? Mert a tagok kölcsönös szeretete által maga Krisztus jelenik meg a benne: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). A krisztusi közösség azért tud ISTEN JELE lenni, mert jelen van benne Krisztus.

Tényleg jelen van Jézus?


Jézus két szempontot említ, mint a krisztusi közösség feltételét: 1. hogy akik összejönnek, legyenek egyek Istenben "Legyenek egy mibennünk" (búcsúbeszéd - Jn 17,21), 2. és hogy Jézus "nevében" jöjjenek össze (Mt 18,20).

ad 1. Kik "egyek" Istenben? – Jézus a hívek egységének megvalósulását a Szentháromság egységéhez hasonlítja: "Legyenek mindnyájan egy, amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egy mibennünk..." (Jn 17,21) – mondja. A Szentháromság belső életének titka az „adás”, a szeretet. Krisztus erre tanította az embereket és azt mondta, aki ennek megfelelően él – aki szeretetben él -, az Istenben él és Isten él benne (vö. Jn 14,23; Jn 4,16). Minél teljesebben él két emberben ugyanaz az egy Isten, annál tejesebben egyek Istenben, annál jobban megvalósul Jézus vágya: "legyenek ők egy mibennünk".

ad 2. Kik jönnek össze Jézus "nevében"? – Jézus nevében összejönni azt jelenti, hogy Jézus lelkülete van bennünk, azaz úgy próbáljuk szeretni Istent és embertársainkat, ahogyan Jézus szeretett. A jézusi emberszeretet alaptörvényét ő maga fogalmazta meg: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). Ha ebben a szeretetben jövünk össze, akkor Jézus ott lesz a közösségünkben.

Konkrét célt tűzünk magunk elé. "Ne féljetek!" Egy közösség a célért való munkálkodás közben sokféle emberi eszközt felhasznál (sport, kirándulás, beszélgetés, de nem szabad elfelejteni, hogy a krisztusi cél nem érhető el csupán természetes eszközökkel. Mindig megvan a veszélye annak, hogy a közösség tagjai között a célért való munkálkodás közben előbb-utóbb véleménykülönbségek lépnek föl, feszültségek, szakadások támadnak: hiszen a célhoz vezető utat különbözőképpen el lehet képzelni. És ha a feszültségek szeretetlenséget szülnek, a közösség megszűnik szeretetközösséggé lenni, következőleg nem tud már Isten jelen lenni. – Fontos, hogy egy szép cél érdekében legyünk együtt.  De nem az általunk kitűzött cél a legfontosabb, hanem a Jézus által kitűzött cél: – hogy EGYEK LEGYÜNK és JÉZUS KÖZÖTTÜNK LEHESSEN.

Feltétele: Ajándékozó magatartás – Nem a másiktól való elvárás motivál, hanem kialakul az ajándékozás magatartása.

"A szeretet több, mint az én igazságom" – Ez azt jelenti, hogy képesek leszünk arra, hogy szükség esetén – az egyetértés fenntartásának kedvéért – lemondjunk saját akaratunkról, ugyanis "a szeretet több, mint az én igazságom, és az egység értékesebb, mint az én okosságom". (vö. Tomka Ferenc)

Ha készek vagyunk arra, hogy lemondjunk mások kedvéért saját akaratukról, akkor lehet igazában „sikeres” ez a tábor. Krisztus erejében leszünk képesek arra, hogy lemondjunk saját elképzeléseinkről mások kedvéért – és tegyük a szeretet szabadságában.

Együtt létünk mottója: Ne féljetek! Mitől ne féljünk?

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott. Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen. Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett. De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen. Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett és este lett. Ám az este nem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő Istent kérte, hogy csodát tegyen. Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett.

A fa egyik vastag benső ágán, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.
Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez. A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes. Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

Életem ott van Isten tenyerén,
Azért nem félek én, bármi fáj nekem,
Mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj veszély,
Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én:
Az Isten tenyerén?

2017. augusztus 21., hétfő

Gellértes nagytábori búcsúműsor #1

Ilona: Ne féljél a hangoskától, hogyha hallod, ki a házból
Dezső: Utat mutat és informál…

Ének: Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.

Ági: Esik eső karikára, a bodajki tüzifára
Szabi: Ne féljetek tüzet rakni, lelketekre jól fog hatni

É: /csárdás/ De kedvünket nem szegi, hittel jöttünk ide mi
Táncolunk, mulatunk és nagyokat menzázunk.

Ilona: Mákos tészta üres tál, a népzene gyógyít már.
Klári: Ne féljetek gyorsan ropni, a lányokat megforgatni! /forgás/

É: /lassan/ Csendesedni is lehet, csak keress egy jó helyet!
Vár az úr bennünket, mindenhol meglelheted.

Marcsi: A Bodajki Szűzanya áldást küld a táborra.
Dezső: Ne féljetek együtt lenni, hiteteket megvallani!

É: /mutogatva/ Ha tisztítod lelkedet, a trónodon Ő lehet.
Békével, örömmel tölti el a szívedet.

Csaba: Egyszer vége mindennek, a bodajki jólétnek.
Mind: NE FELEDD MIT TANULTÁL, KÖZÖSSÉGÉRT DOLGOZZÁL!

2017. augusztus 16., szerda

Tábor a számok tükrében

1 kovács bemutató és műhely
1 szabadulószoba
1 számháború
1 dupla szivárvány
2 közös tábortűz
2 nagyobb eső
3 óra cserkésznap
4 káplán
4 szálka Imi kezében
5 előadás
5 féle kirándulási útvonal
5 óra táncház
5 szentmise
5 szám megjelent tábori újság
8 óra gyóntatás
9 óra kisgyerek foglalkoztató program
10 hetes legfiatalabb táborozó
23 szervező
25 éves templom
82 kilométer (a plébániától számítva)
87 éves legidősebb táborozó
69 óra szentségimádás
100 óra együtt eltöltött idő
120 perc bűnbánati liturgia
174 lelkes résztvevő
200 sportszelet
és sok-sok
… ifjúsági program a hittanos tábor keretében
… kiscsoportos beszélgetés
… sport
… társasjáték
… áldozatvállalás
illetve megszámlálhatatlan
… közös ima

2017. július 24., hétfő

Ne féljetek!

A törékeny egészségű I. János Pál a megválasztását követő harmincharmadik napon az egyház kormányzásával együtt járó hatalmas teher alatt összeroppant. Szíve felmondta a szolgálatot. Ismét Rómába gyűltek a bíborosok, hogy megválasszák utódját. Nehéz döntés előtt álltak. Nyilvánvaló volt valamennyiük számára, hogy az új pápának erősnek, egészségesnek és kiváló intellektuális képességekkel megáldottnak kell lennie... Választásuk 1978. október 16-án a nagyvilág számára szinte teljesen ismeretlen Karol Wojtyla bíborosra, Krakkó érsekére esett.

I. János Pált köszönti megválasztása alkalmából

Nem sokkal 18 óra után a fehér füst felszállt a Sixtus-kápolna kis kéményéből a Szent Péter téren, annak jeleként, hogy a választás sikerrel járt. A választás kihirdetésével megbízott Felici bíboros bejelentette: Habemus papam! (Van pápánk!) A lengyel Wojtyla bíboros a II. János Pál nevet választotta, elődei, XXIII. János, VI. Pál és I. János Pál iránti tiszteletét is kifejezésre juttatva ezzel. Az új pápa ezután megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén. A téren összegyűlt tömeg nagy meglepetésére a számukra ismeretlen pápa ekkor olaszul szólalt meg:

"Dilettissimi fratelli e sorelle... (Szeretett testvéreim...)

A meglepetést hamarosan az öröm váltotta fel. Az új pápa így folytatta beszédét, melyet gyakran félbeszakított a tömeg tapsa: "A szeretett I. János Pál pápa halála után még mindig mély fájdalom tölti el szívünket. S íme, a főtisztelendő bíboros urak új püspököt választottak Róma számára. Egy távoli országból szólították őt ide. Messzi országból, azonban a hit közössége és a keresztény hagyomány által mégis olyan közeli országból. Féltem elfogadni ezt a választást, de megtettem a Jézus Krisztus iránti engedelmességből és teljes bizalommal az ő legszentebb édesanyja, a Madonna iránt. Nem tudom, jól ki tudom-e fejezni magam a ti ..., a mi olasz nyelvünkön. Ha hibát ejtek, javítsatok ki. Mindnyájatokhoz jövök, hogy közösen megvalljuk hitünket, reményünket, bizalmunkat Krisztus Anyja iránt és az egyház iránt, és így továbbhaladjunk az egyház történelmének útján Isten és az emberek segítségével." Mielőtt visszavonult, szélesre tárt karral üdvözölte az önfeledten ünneplő hatalmas tömeget.

Az elkövetkező napok is bizonyították az új pápa közvetlenségét és emberi melegségét. Így a fogadások is baráti légkörben zajlottak: a diplomáciai testületet fogadva időt szakított arra, hogy minden egyes diplomatával beszéljen; a bíborosokhoz négy nyelven szólt (angolul, franciául, németül és spanyolul). Ezek a gesztusok, figyelmességek jóleső érzéssel töltöttek el mindenkit, aki az új pápával találkozhatott.

A pápasága kezdetét jelentő ünnepi mise alkalmával, október 22-én, vasárnap II. János Pál szintén meglepetést okozott, mert eltért a megszokott protokolltól. A hagyomány szerint a bíborosok egyenként a pápa elé járulnak, és az engedelmesség jeleként megcsókolják a kezén lévő halászgyűrűt. Ám amikor Wyszynski bíboros, Lengyelország prímása következett, gyűrűcsókja után a pápa felkelt trónjáról, megölelte honfitársát, és nagyrabecsülése jeléül megcsókolta a bíboros-prímás kezét. A barátság e jele mélyen meghatotta a jelenlévőket. Szentbeszédében pedig az új pápa a következő felhívást intézte az egész világhoz:

"Testvéreim, ne féljetek attól, hogy befogadjátok Krisztust, és uralmát magatokra vegyétek! (...) Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt. Megváltó hatalma előtt nyissátok meg az országhatárokat, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, a civilizáció széles területeit! Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. Ezt egyedül csak ő tudja!"

A szertartás végén pedig, az Úrangyala elimádkozása után II. János Pál a következő szavakkal fordult a fiatalokhoz, mintegy jelezve, hogy a későbbiekben mennyire számít rájuk: "Kedves fiatalok, ti vagytok a világ jövője, az egyház reménye, ti vagytok az én reményem."

Másnap II. János Pál szakított azzal a hagyománnyal is, hogy a pápa egyedül étkezik. Meghívott néhány püspököt és lengyel papot a Vatikán falain belüli Szent Márta-vendégházba.

Karol Wojtyla, a szülőföldjéhez oly sok szállal kötődő lengyel püspök II. János Pál pápává lett, aki meghívást kapott arra, hogy az egész egyházat képviselje, és átvezesse a harmadik évezredbe.


2017. július 23., vasárnap

Énekeskönyv

Az énekeskönyv a képre kattintva letölthető mobiltelefonra (epub formátumban).